100 éve a szerb kormány Belgrádból is kiutasította a tekintélyesebb magyarokat
100 éve írták a lapok:
Ninčić szerb külügyminiszter
tegnap kijelentette, hogy Jugoszlávia több jogot engedélyez a nemzeti kisebbségeknek, mint amenynyit a vonatkozó egyezmények előírnak. A szerb külügyminiszternek ezt a kijelentését — úgy látszik — a legutóbbi délvidéki kiutasítások tették aktuálissá — nem beszélve a közoktatásügyről, agrárreformról és a többi.
Nemzeti Ujság, 1922. július 19 / 161. Szám
Pusztul a Délvidék népe …
A tuberkulózis ijesztő terjedése — A tudatlanság a legfőbb oka a baj elharapózásának — A megbetegedések megoszlása városok és falvak, nemzetiség és vallás szerint — Ijesztően magas a halálozási arányszám — A szlávok között pusztít legjobban a tuberkulózis
A Délvidéken a tuberkulózis aránylag nagy számmal szedi áldozatait három év óta. A betegség elterjedtségének okairól Vladan Jojkić dr., az újvidéki egészségügyi osztály vezetője, a múlt évi laibachi orvoskongresszus vajdasági előadója, a következő szakvéleményt adta:
— A venereás betegségek mellett a tuberkulózis a legjobban elterjedett, betegség a Vajdaságban. Míg azonban az előbbi háborús jelenség nálunk, addig a tuberkulózis régi súlyos veszedelme a lakosságnak.
— Két oka van a tuberkulózis elterjedtségének. Az egyik a rossz gazdasági helyzet, a másik a nép fölvilágosodottságának hiánya. A Vajdaságban, ahol viszonylagos jólét uralkodik, a gazdasági viszonyok nem játszanak fontos szerepet a tuberkulózis elterjedésében. A másik, a tudatlanság, a fölvilágosodottság hiánya azonban annál súlyosabb fegyvertársa a tuberkulózisnak.
Míg a békebeli Németországban minden tízezer emberből a városokban 20, a falvakban pedig 15 ember halt meg tuberkulózisban, addig nálunk a Vajdaság városaiban, elpusztult 40,6, falvaiban 39, vagyis kétszer, illetve két és félszer annyi, mint Németországban. Ezek számok még magasabbak, mint a régi Magyarország tuberkolózis-halandóságának átlagszáma, amely csak 37,5%-ot tett ki. Azt a szomorúan érdekes tényt állapíthatjuk meg, hogy a régi Magyarország területéből alakult Vajdaságban, e leggazdagabb területen, több ember hal meg tuberkulózisban, mint az ország más szegényebb részein.
— Egy másik jellemző jelenség az, hogy a városok és a falvak halálozási aránya között alig van különbség. Míg más államban, például Németországban minden 10.000 városi lakos közül öttel hal meg több tüdőbajban, mint a falusi lakosságból, addig nálunk ez a különbözet csak 1,5%-ot tesz ki. A falusi lakosság visszamaradt higéniai ismeretein kívül fontos momentumok, hogy a mi városainkban nincs olyan ipar, a lakosság elszórtabban lakik és hogy a városok szélesebben, elnyúltabban épültek.
— Az egyes városok közül Nagykikindának a halálozási arányszáma a legnagyobb, utána Újvidék és Nagybecskerek következnek (50,5, 48 és 47 százalék arányban). Szabadka pontosan a falusi lakosság (39 százalék) halandóságának arányszámával szerepel. A többi városok, mint Zombor, Zenta, Fehértemplom és Versec az átlagon alul állanak. Legkisebb a halandóság Versecen, ahol csak 27,6 ember hal meg — minden tízezer lakosból — tuberkulózisben.
— Fontos szerepet, játszik Nagykikinda, Újvidék és Nagybecskerek nagy halálozási arányszámánál az, hogy a lakosság nagy százaléka szerb, azonkívül Újvidéken hozzájárulnak még a rossz higiénikai állapotok, a mocsaras, nedves környék, a nagy és poros utcai forgalom és a lakosság zsúfoltsága. Míg a Vajdaság többi városaiban a háború előtt egy házra 3—6 lakó esett, addig Újvidéken — már akkor — egy házban átlag 9 ember lakott. Ma a viszonyok sokkal rosszabbak.
— A falvak lakosainak halálozásánál a következő tények állapíthatók meg. A termékenyebb, szárazabb és sűrűbben lakott Bácskában ott, ahol a lakosság nagyobb százaléka nem szláv, kisebb a halálozási arány (37%), mint a szegényebb, alacsonyabb fekvésű és nedvesebb Bánságban, ahol évenként 4,5 emberrel több hal meg — minden 10.000 ember közül — tuberkulózisban, mint a Bácskában.
Azonkívül minden vidéken, amely alacsonyabb fekvésű — nálunk a Duna-, Tisza-mentén és a mocsaras déli Bánságban (Alibunár) — a tüdőbaj jobban elterjedt, mint Közép-Bácska vagy északkeleti Bánság szárazabb részein. Nagyban hozzájárul ehhez a tényhez az a körülmény is, hogy a szerb lakosság zöme éppen ezen a részein lakik a Vajdaságnak.
Hogy mennyire elterjedt a tuberkulózis az egyes nemzetiségek és vallások szerint, arról is érdekes adatok számolnak be. Előbb is említettem, hogy a Vajdaságban a tuberkulózisban elhaltak közt aránylag több a szláv és a szlávok között is elsősorban a szerbek. Az összlakosság statisztikája szerint ez a megállapítás az egész Vajdaság területére érvényes: a legtöbb tuberkulozikus a szerbek között van, azután jönnek a többi szlávok, románok, magyarok és csak sokkal utánuk következnek a németek és zsidók.
A következő három, városban: Újvidéken, Zomborban és Nagykikindán összesen 90.000 lakos közül 42 (6 görögkeleti és 8% katolikus délszláv van. Az átlagos halálozás ezekben a városokban (az utolsó éveket véve alapul) 45,6%, ezekből a görögkeletieknél, illetőleg szerbeknél 56.5%, míg a katolikusoknál (magyar és német) 39,8, a zsidóknál pedig csak 19.3 az arány.
Szabadkán, ahol a szláv lakosság 54.6 aránnyal szerepel, a nem-szlávoknál csak 30-at tesz ki a tuberkulózisban elhaltak száma. A falvakban nagyjában ugyanezek a viszonyok. Az óbecsei járás három nagy községében: Szenttamáson, Óbecsén és Turján ebből 51.5 katolikusok (magyarok és németek) 89.5, abból 51.5 katolikusok (magyarok és németek) 39.5, protestánsok 26 és zsidók 2, arányban halnak meg.
A gazdasági helyzet a Vajdaságban majdnem minden nemzetiségnél egyenlő. Ezen a termékeny földön, ahol sokkal könnyebben szerezhető meg a létfentartás két alapszükséglete: a kenyér és a hús, nincsenek meg azok az extrém gazdasági bajok, amelyek a tuberkulózis elterjedését az ország más részein annyira elősegítik. Ennél sokkal jelentékenyebb szerepet játszik azonban a betegség terjesztésében a tudatlanság, amely a szláv lakosság körében a legnagyobb.
A hivatalos körök fölismerték a közegészség mai tarthatatlan állapotát és minden erejükkel harcba szálltak a tuberkulózissal és a többi ragályos betegségekkel, azonban mint itt minden téren — inkább a dilettantizmus és a felületesség jegyében tesznek meg minden intézkedést, nem is szólva a kész illetlenségről és a tanulatlanságról, úgy hogy komoly és eredményes munkára igazán nincs kilátás.
Nemzeti Ujság, 1922. július 20 / 162. szám
Az Új Nemzedék mai száma közli, hogy
a szerb kormány Belgrádból is kiutasította a tekintélyesebb magyarokat. Huszonnégy óra alatt el kellett hagyniok a szerb-horvát-szlovén állam területét. A rendőrség még annyi időt sem adott nekik, hogy üzleti-, családi- és magánügyeiket elintézhették volna.
A magyar kisebbségekről és a magyar határkiigazításokról
tárgyalt ma a népszövetség. Ami a határkiigazítást illeti, Nyugat-Magyarországon és a magyar-szerb határon kisebb területek Magyarországhoz való visszacsatolásáról volt szó. Flugl, az osztrák kiküldött természetesen szembeszállt a határmegállapító bizottság javaslatával és kijelentette, hogy a bizottság részéről javasolt módosítást igen messzemenő. A magyar-szerb határ kérdésében a Millerand-féle kísérőlevél intézkedéseit fogadták el alapul. Egyik kérdésben sem döntenek augusztus előtt. Ami a kisebbségek védelmét illeti, az erre vonatkozó jegyzéket eredetileg a génuai értekezleten terjesztettük elő és Schanzer olasz külügyminiszter közbenjárásával juttattuk a Népszövetség elé. A jelentés szerint a jegyzék nem sorol fel konkrét eseteket a kisebbségi szerződések tekintetében. A magyar külügymmnisztérium erre vonatkozólag kijelentette nekünk, hogy a jegyzékben azért nem tértünk ki egyes esetekre, mert azt kívánjuk, hogy a Népszövetség maga a legrészletesebben, messzeágazóan és alaposan foglalkozzék azzal a rengeteg atrocitással, amelyet a megszállt területeken a magyar kisebbségekkel szemben elkövettek. A népszövetségi tanács ebben a kérdésben úgy határozott, hogy a maga részéről mindig kész a magyar kisebbségek védelmére vonatkozó kéréseket a tanács által megállapított eljárási módozatok betartásával megvizsgálni.
A szerbek palotát vesznek a német jóvátételből.
Belgrádból jelentik. A német kormány közölte a jugoszláv kormánnyal, hogy a jövőben nem szándékozik többé élő marhát Jugoszláviának szállítani, hanem a még hátralékos szállításokat készpénzfizetéssel akarja megváltani. Az ily módon befolyó pénzek egy részét a délszláv kormány arra akarja fordítani, hogy Berlinben követségi palotát vásároljon. A jóvátétel moráljára mindenesetre jellemző ez a híradás. Még élénken emlékezünk éppen a Szerbiának Németország és Magyarország részéről küldött állatjóvátétel sorsára. Tudvalevőleg a Németországból Szerbiába szállított első jóvátételi részletet a szerbek magáncégeknek adták el, amelyek a „törlesztéssel“ nagyszerű üzletet kötöttek. Ugyanez történt a múlt hónapban Szerbiába szállított magyar élőállatokkal is, amelyeket még Szerbiába való megérkezése előtt adott el a kormány különböző magáncégeknek. Ugyanakkor tehát, amikor Szerbia fölös állatállománya egyáltalában nem szorul rá a jóvátételre, Németországnak 3—6 hetes moratóriumot nem akar adni az antant a jóvátétel kérdésében. A következmény természetesen, hogy a márka zuhan, aminek megakadályozására Párisban, Londonban, Washingtonban egyaránt különböző bizottságokat akarnak összehívni, arról azonban, ami minden legyőzött állam valutáris és gazdasági leromlásának fő oka, a jóvátételről, senki sem akar lemondani.
Nemzeti Ujság, 1922. július 22 / 164. Szám
Ismét szerb-olasz konfliktus.
BELGRÁD, július 21. Az a hír, hogy olasz csapatokat koncentrálnak a jugoszláv határon, itteni politikai körökben nagy föltűnést keltett annál is inkább, mert legutóbb azt hangoztatták, hogy Olaszország és Jugoszlávia között a viszony kielégítő. A jugoszláv politikai körök azzal vádolják az olasz kormányt, hogy ezzel a manőverrel ismét csak a rapallói egyezményt akarja meghiúsítani. Éppen ezért arra akarják rászorítani a kormányt, hogy erélyes intézkedéseket tegyen Olaszországgal szemben.
Szeged, 1922. július 22 / 167. szám
Hogyan hamisít a szerb sajtó iroda ?
A Bácskából és Baranyából kiutasított magyarok ügyében a magyar kormány tudvalevőleg jegyzéket intézett, a szerb kormányhoz. Ebben, az ügyben most a belgrádi sajtóiroda egy hivatalos közleményt adott ki, amely iskolai példája a szerb ferdítésnek, hamisításnak, ráfogalmazásnak. A közlemény arról beszél, hogy a magyar hatóságok következetesen megtagadják az optáló szerbektől a vízumot, összetépik útlevelüket, megbotozzák a szerbeket stb. Egytől-egyig minden alap nélkül való üres rágalom. A szerb kormány ily rágalmak hirdetésével akarja ellensúlyozni azt a hatást, amit a baranyai és bácskai magyarok kiutasításának botránya külföldön okozott.
Nemzeti Ujság, 1922. július 26 / 167. szám
Tizenkét évi fogház hűtlenségért.
Elítélték az újszegedi megszállás egyik hírhedt alakját.
Popov Milorád nevét még a szerb megszállás idejéből jól ismeri a szegedi közönség. Popov Milorád, az újszegedi megszállás rettegett Popovjának az öccse, aki bátyjával és a nélkül a legválogatottabb eszközökkel tette elviselhetetlenné a megszállást az újszegedi magyaroknak.
Mindjárt a megszállás első napjaiban, amikor még a határ nem volt teljesen elzárva, két magyar katona kocsin akart Szegedre bejönni. Popov Milorád, aki mielőtt beállt volna a szerb hadseregbe, Szöregen községi kocsis volt, feltartóztatta a kocsit és a katonákkal a községházára hajtatott, ahol a lovakat elvették tőlük. Ezt követöleg pár nap múlva a szerbek a határzárt teljesen megszigorították. Ugyanakkor Popov beállt a szerb hadseregbe, ahol rövidesen altiszti rangot nyert. A szerb parancsnok a szőregi határállomásra osztotta be Popovot, ahol aztán hírhedté tette magát az utazók között. Működési területe a Szeged felé haladó vonatokon volt.
A legcsekélyebb ok miatt föltartóztatta az utasokat. Nőkkel szemben a legdurvább, legkvalifikálhatatlanabb kifejezéseket használta. Megmotoztatta őket és nem egyszer használt korbácsot is. Az utasoktól elkobozta az élelmiszereket, úgy hogy később a szerb parancsnokság is megelégelte szolgálatait és Szerbia belsejében kapott más szolgálati beosztást. Ott sem hagyott föl azonban gonosz, gyűlöletes munkájával, mert magyar embereket, akik neki nem tetszettek, beárulta szerb komiszáriusnak, akinek intézkedésére azután többeket letartóztattak.
A szerbek kivonulása után pár héttel a szőregi határban a magyar csendőrök éjnek idején elfogtak egy lerongyolódott szerbkatonaruhás egyént, akiről azután megállapították, hogy nem más, mint: Popov Milorád. A csendőrök másnap lefolytatták a nyomozást és annak befejezte után Popovot átadták a szegedi ügyészségnek. Az ügyészség terjedelmes vádirata alapján pénteken tartotta meg a szegedi törvényszék Pókay-tanácsa a főtárgyalást. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Popov Milorádot hűtlenség bűntettében és ezért 12 évi fegyházbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbítást, az elítélt pedig enyhítésért föllebbezett.
Szeged, 1922. július 29 / 173. szám
100 éve tömegesen utasította ki a magyarokat Bácskából és Baranyából a szerb rezsim
